Jutast nem kifejezetten érdekelte, hogy az emberei hogyan jutnak le Füredre. Kinyilatkoztatta, hogy az ő autójában Szeréna, Janka és Gábor kapnak helyet, a többiek pedig legyenek lent tizenegyre. Így Regina reggel nyolckor Amanda lakása előtt várakozott, hogy a lány lejöjjön végre, és indulhassanak a Balatonra. Az odaút egy megkésett reggelivel, egy habos és egy csokis cappuccinóval, valamint a hétvége túlélési stratégiájának megalkotásával telt...
Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!
A recepcióig sem a parkolóban, sem pedig az előcsarnokban nem találkoztak ismerőssel. Regina ugyan látta Jutas kocsiját a szálló udvarán, de a hollétéről egyelőre semmit sem tudott. Amanda sejtette, hogy ismételten mosolyszünet van, így nem is firtatta a dolgot. Regina csekkolt be először, majd a 806-os szoba kulcsát magához ölelve a liftek felé kezdte vonszolni a bőröndjét. Amanda épp a nevét véste a 704-es rubrika mellé, amikor látta, hogy egy férfi lép a kolléganőjéhez és a kezébe nyom valamit. Az idegen nem sokkal később el is tűnt a hatalmas térben, így mire Amanda a felvonókhoz ért, Regina döbbent arcán kívül semmi sem utalt a korábbi jelenetre. A lány először a barátnője kétségbeesett tekintetét, majd a kezét, majd pedig ismét a szemeit fürkészte, mielőtt azonban megszólalhatott volna, Regina nyitotta szóra a száját.
- Volt fű a parkolóban? – kérdezte, és felhúzta mindkét szemöldökét.
- Miféle fű? A földön?
- Igen, az udvaron.
- Nem tudom. Talán a szélén, a ház mellett. De miért is fontos ez? – tobzódott Amanda és igyekezett felidézni a hotel előtti gyepet.
Erre a kérdésre Regina úgy felelt, hogy felemelte a kezében lévő ajándékot.
- Ezt nekem szedte.
- Hogy mit csinált? – kérdezte rémülten Amanda.
- Az a fószer, aki az előbb itt volt. Az a kis tömzsi. Tépett nekem pár szál virágot, miután kiszállt a kocsijából.
Amanda még mindig buta arcot vágott, de már megszületett az agyában az a pár sor, amit minderre reagálni szeretett volna. Épp megszólalt, amikor hangos csengetéssel megérkezett a lift, ajtaja pedig megindult balra. Mindenki legnagyobb rémületére Szeréna állt benne. Vajszínű kiskosztümben volt, és egy túlságosan kicsi laptoptáskát szorongatott a kezében. Amikor meglátta két korábbi kolléganőjét, széles mosolyt eresztett feléjük, majd így szólt:
- Hölgyek, fél kettőkor kezdődik a prezentációm. Ne késsetek!
Majd ugyanazzal a lendülettel, mellyel kilibbent az apró kis térből, elindult a hideg szállodafolyosón a konferenciatermek felé. Magasított léptei ijesztően visszhangoztak a fényes kövön. Amanda pár másodpercig megsemmisülve állt, és nézett korábbi főnöke után. Morfondírozásából az zökkentette ki, hogy a barátnője elkezdte bevonszolni a liftbe.
- Figyelsz? Az az arc virágot szedett nekem. – követelte Amanda figyelmét Regina.
- A kezével?
- Lehet, hogy hozott kisollót, nem tudom. De ez para.
- Ilyen még létezik? – hitetlenkedett a lány.
- Mármint virágot szedő férfi?
- Szerintem hozzá kéne menned feleségül.
- Jó, de csak ebéd után. Mindjárt elpusztulok. – magyarázta Regina, majd újra és újra megnyomta az ajtózáró gombot, a felvonó ugyanis szinte az összes emeleten megállt.
- Mégis ki volt az a pasi?
- Valami Martin. Egy szerencsétlen véletlen folytán felkerültem a partnerlistájukra, így minden évszakban kapok a cégétől egy ünnepi köszöntőt e-mailben. De nem emlékszem a teljes nevére.
- És nem mondta, miért szedte neked?
- Ecsetelte, hogy amikor megindult a bejárat felé, meglátott és valamivel kedveskedni akart.
- És azt választotta, hogy öltönynadrágban letérdelt a gyeptéglára? Helyette kedvesen inthetett volna.– harsogta Amanda, majd a barátnőjéhez hasonlóan őt is elfogta a röhögőgörcs.
A hetediken egy halk csengettyűhang után kinyit az ajtó és Amanda kilépett rajta.
- Ebéd fél óra múlva? – kérdezte a lány.
- Oké, addig talán magamhoz térek a sokktól. – felelte Regina és útnak indult a nyolcadikra, hogy felkutassa a saját szobáját.
Harminc perccel később a hallban találkoztak. Addigra Jutas és Gábor is előkerültek, így csatlakoztak hozzájuk. Négyen léptek be a hatalmas étkezőbe, majd kivétel nélkül mindannyian a svédasztal felé vették az irányt. Amanda a kihelyezett sajtkrémlevestől azonnal lázba jött, menten egy öblös csészéért nyúlt. Bőségesen szedett belőle, majd a szeme sarkából a munkatársait és az üres asztalokat kezdte fürkészni. Janka a közelben ült és integetett, így a lány Gábor kíséretében csatlakozott hozzá. Egyelőre úgy tűnt, sem Roland, sem pedig Milán nem érkezett még meg. Amandát ez végtelen nyugalommal töltötte el.
Az asztaltársaságból, melyhez végül Jutas és Robi is csatlakoztak, már mindenki az ebéd utáni kávéját szürcsölgette, amikor Milán belépett az ajtón. Pont úgy nézett ki, mint aki három perccel korábban kelt fel. Farmerban volt, egy össze-vissza gyűrött ingben, szokás szerint feltűrt ujjakkal, kócosan. Anélkül, hogy felmérte volna a megmaradt a kínálatot, két szelet rántott húst, és egy halom sültkrumplit dobott a tányérjára. Körül sem nézett, egyszerűen csak az ajtó melletti második asztalhoz lépett. Leült két férfi takarásába, nem is kereste, és észre sem vette a kollégáit.
Az ebédet Szeréna előadása követte, ami Amanda várakozásaival ellentétben csak mérsékelten volt kínos. Kicsit ugyan kevés volt benne szakmai töltet, és tartalmazott néhány kacskaringós gondolatmenet is, de összességében elment szódával. Az exfőnöki prezentáció, ha másra nem is, legalább arra jó volt, hogy végre egy térbe terelje a konferencia résztvevőit. Amanda és Regina szemeikkel radarozták a teret, egyszerre kutattak a munkatársaik, a partnereik, a titokzatos vadidegenek, és a már jól ismert, unalomig űzött pasik után. Jutas megadván Szeránának a maximális tisztelet, az első sorban foglalt helyet, és végig elismerően bólogatott. Milán, Robi és Gábor természetesen a leghátsó sorban ültek és mindannyian a mobiljaikat nyomkodták.
Így amikor Amanda telefonja megmozdult a tenyerében, szinte biztos volt benne, hogy Milán üzent neki. Legnagyobb megdöbbenésére azonban Roland nevét látta felvillanni a kijelzőn. „Nagyszerű előadás. Az enyém ennél csak szárazabb lehetett volna. R.” Amanda felnézett, és még intenzívebben kezdte keresni a pasit a konferenciateremben. Roland azonban gondosan elrejtőzött…
Az előadások és a vacsora után Regina úgy döntött, visszamegy a szobájába, lezuhanyzik, és előkészíti magát az estére. Amanda azonban megszánta szegény Jutast, aki amióta csak leért, üzleti partnereikkel bratyizott. Ezért aztán csatlakozott hozzá a bárban, melyet a főnök egy elismerő pillantással jutalmazott. Titkon persze azt remélte, Roland is felbukkan majd, így amellett, hogy barátságosan társalgott egy alacsony, kövérkés úriemberrel, a feje felett egyfolytában a pultot nézte.
A következő pillanatban valamilyen természetfeletti erő egyszercsak belemarkolt a világ egyik sarkába, és egy határozott mozdulattal megrántotta. Minden borulni, zuhanni kezdett. A következő negyed óra eseményei pár másodpercé sodródtak, torlódtak és zsugorodtak össze.
Jutas odafordult Amandáékhoz és kezet rázott a kis töpszlivel. A lány csak azért nem hallotta a pasas nevét, mert Roland épp akkor sétált be a perifériájába és sokkal, de sokkal jobban nézett ki, mint amikor a legutóbbi találkozásukkor megcsókolta az Enteriőrben. Fekete inget és farmert viselt. Milánnal ellentétben az összes hajszála a helyén volt, magas volt, jóképű és kellően határozott. Egy nyúlánk söröspohárral a kezében állt az egyik asztalnál és egy jóval alacsonyabb nővel beszélgetett. Egyelőre nem látta Amandát, ugyanis a lány jól el tudott bújni a tömzsi kis alak mögött, aki még mindig Jutassal egyezkedett. Kicsit belehallgatott a beszélgetésükbe, melynek az volt a lényege, hogy a pasinak rengeteg pénze van és azt náluk akarja elkölteni. Amanda újra kibújt a férfi mögül, hogy lássa Rolandot, aki abban a pillanatban észre is vette őt. Ezzel egyidőben széles mosolyra húzta a száját és a borostás arcát. Amanda zavarában a földre, majd pedig újra a szemébe nézett, és alig észrevehetően intett neki. Gondolta, vár egy kicsit, hátha Roland egyszer csak odalép hozzá. Jutas azonban úgy döntött, nem várja meg ezt a szirupos, romantikus jelenetet.
- Milán nem veszi fel a telefonját. Megtennéd, hogy felszaladsz érte?
- Mi? Ne haragudj, alig hallak, akkora itt a zaj. – hazudott a főnökének Amanda, mert nem hitte el, amit hallott. És akart adni neki még egy esélyt, hogy korrigáljon. Jutas azonban pontosan tudta, mit akar. Milánt.
- Martin úr szeretné, ha mi készítenénk el a legújabb termékük bevezető kampányát. Egyeztetnék a pénzügyi vezetőmmel, hogy milyen módon tudunk együttműködni és segíteni ebben. Megkérnéd Milánt, hogy csatlakozzon hozzánk? A 804-esben lakik.
- Persze, máris. – rebegte a lány és óvatosan lecsusszant a bárszékről, amelyen eddig ült. Roland már épp elindult volna felé, amikor azonban meglátta, hogy a lány kifelé araszol a bárból, úgy döntött, a helyén marad.
Amanda remegve nyomta meg mind a hívó, mind pedig a nyolcadik emelet nyomógombját, mert minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy bekopogjon Milánhoz. Nézte magát a lifttükörben és próbálta összerakni fejben, hogy mit is fog mondani a pasinak, amikor az kinyitja az ajtaját. A felvonó most persze sehol sem állt meg, és a vártnál jóval hamarabb lökte ki a lányt Milán és Regina szobájának szintjére. A folyosón Amanda lassított felvételben lépdelt és azt mantrázta, Milán ne legyen „otthon”. Reginától hajszárító hangja szűrődött ki. Amikor rettegett kollégája szobája elé ért, már a torkában dobogott a szíve. De megnyugtatta magát, hogy Jutas kérésére van itt, és nem azért, mert épp itt akar lenni. A kopogást követően nem sokkal kinyílt az ajtó, és Amanda minden korábban kiötölt szöveget kidobhatott az ablakon.
- Szia Szeréna! Megtennéd, hogy szólsz Milánnak, hogy azonnal menjen le a bárba? Jutas és valami mogul egy hatalmas üzlet reményében nagyon várják őt. Kérlek, minél hamarabb küldd le! – vágta oda minden szemrebbenés nélkül a csurom vizes lánynak.
- Meglesz. – vakkantotta Szeréna és szorosabbra húzta magán a törölközőt. Majd a másik kezével lassan, komótosan becsukta az ajtót.
Amanda száznyolcvanfokos fordulatot vett és két kilincset leszámolt balra. Nem maradt a kezeiben sok erő, de azzal mind elkezdte ütni a kiválasztott ajtót. Úgy érezte, pillanatokon belül elájul. Amikor továbbra sem jött ki senki, feltörtek a könnyei, és már a tenyerével csapdosta a 806-ost. Amikor Regina végre a szállodai köntösében ajtót nyitott, Amanda szó szerint bezuhant a szobájába. A lány kétségbeesetten nézte.
- Roland itt van, a bárban sörözik és pofátlanul jóképű. A virágos pasi valami hatalmas fejes és hamarosan mind neki fogunk dolgozni. Ja, Szeréna Milánnal kefél. Te hol a fenében voltál? Nem kapok levegőt. Segíts!
Vissza - 16. rész Tovább - 17/2. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
