A negyedik emelet csak úgy zengett a tárgyalóból kiszűrődő zajtól. Regina Jutassal üvöltött, hogy az ne kiabáljon. A főnök Amandával szájkaratézott, amiért a lány nem volt hajlandó elfogadni azt, amit mondott. Amanda Milánnak óbégatott, aki persze hallgatott. Janka dühében kirohant, és minden erejét összeszedve bevágta maga mögött az ajtót. A probléma forrása természetesen Milán exe, vagyis a korábbi főnök, Szeréna volt.
Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!
- Akkor, ha jól értem, Roland, aki sikeres üzletember és hiteles előadást tarthatna, azért nem jó, mert Szeréna jön és kész? – kérdezte magából kikelve Amanda és hitetlenkedve széttárta a kezeit.
- Nem azt mondom, hogy ő nem jó szakember. És valóban kiváló prezentációt tudna tartani. De már felkértem Szerénát. – védekezett Jutas.
- Te akartad, hogy gondolkozzak előadón. Kerestem és találtam is valakit, aki megfelelő lenne. Semmi bajom Szerénával, de amióta innen kilépett, nem dolgozik a szakmában. És ha jól tudom, nincs is valami jól. – kontrázott a lány.
- Annak semmi köze nincs ahhoz, hogy meg tud-e tartani egy beszédet. – vágott bele mindenki szavába Milán.
- Én nem tudok róla, hogy bármiféle problémája lenne. És mivel hosszú ideig volt a cégünk vezetője, hiszem, hogy remekül helyt áll annak ellenére, hogy jelenleg más területen dolgozik. Amikor szóltam neki, örömmel elfogadta a felkérést. – igyekezett tisztázni a helyzetet Jutas.
- De ha mondtad volna nekem is, miként döntöttél, nem beszéltem volna Rolanddal. – érvelt tovább Amanda.
- Ne haragudj, de nem voltál bent. – dobta vissza a labdát a főnök, a lány pedig erre nem is tudott mit mondani. A hirtelen beállt csendet végül Milán törte meg.
- Ha a pasid ekkora koponya, ott lesz Füreden akkor is, ha nem ő lép fel a médiacirkuszban.
- Bocs, de nem kell konferenciát szerveznem köré, hogy találkozhassak vele. Neked azonban kényelmes lesz, hogy jön az exed.
- Jó, ennek már tényleg nem itt van a helye. – intett csendre mindenkit Jutas némi hatásszünet után, majd még egy kínos mondattal tette túlzóvá a már amúgy is egyértelmű üzenetet. - Szeretném, ha mostantól mindenki otthon hagyná az érzelmeit, és itt kizárólag szakmailag megalapozott döntések születnének.
Amanda Reginára nézett, aki abban a pillanatban, hogy Jutas befejezte, félbehagyta a rajzolgatást és lassan a főnökére emelte a tekintetét. Valószínűleg a legtöbben arra gondoltak, hogy Jutas éppúgy behozza az irodába a kusza érzéseit, mint Regina, Milán, vagy éppen Amanda. Regina Jutast nézte, aki szigorított tekintetével Milánra próbált hatni, de ő nem igazán figyelt rá. Kissé oldalra fordulva bámult ki az ablakon, megfejthetetlen arcán semmi sem tükröződött. Nem szólalt meg, pedig ő volt az egyetlen, aki le tudta volna beszélni Jutast arról, amit már elhatározott. Ha elmondta volna neki, hogy Szeréna valóban nincs a topon az utóbbi időben, a főnök vélhetően átgondolta volna a cserét. Amanda azonban hiába tudta, hogy Szeréna szenved, nem önthetett ki erről több információt a tárgyalóasztalra. Ha megtette volna, Milán úgyis azzal támadná, hogy csakis Roland miatt fúrja a volt nőjét. Így aztán mindenki hallgatott és a főnöki kijelentés után magukban emésztgették Jutas szavait.
- Rendben. Ha akkor ez így mindenkinek megfelel, Szeréna utazik velünk hétvégén Füredre. A részleteket még a héten megbeszéljük, ezzel a témával ugyanis kissé sok idő ment el. Köszönöm!
Jutas felállt az asztaltól, Regina hátradőlt a székében, Milán a telefonjáért nyúlt, a többiek pedig, akik nem vettek részt az iménti félórás vitában, azonnal elhagyták a helyszínt. Gáborék ki, Janka pedig belépett a terembe és Jutas fülébe súgott valamit. Amanda egyelőre nem mozdult, csak meredt maga elé, a reakciókat figyelte és azt, ahogy Milán azonnal leadta a drótot Szerénának. El is engedhette volna ezt az egész kérdést, de inkább úgy döntött, dühös marad. Azon mérgelődött, hogy ebben a kis házicsatában ismételten alulmaradt Milánnal szemben, valamint agyalt azon is, milyen viszonyban lehet még a férfi a volt barátnőjével.
- Kávé? – zökkentette ki őt felbőszültségéből Regina.
- Kávé! – harsogta Amanda, és a cuccait magához ölelve elindult kifelé. A folyosón bevárta Reginát és még látta, ahogy Milán az ablaknál áll és telefonon beszél. - Nem értem, miért ragaszkodik Szerénához…
- Jutas vagy Milán?
- Mindkettő...
- Jutasnak valószínűleg lelkiismeret-furdalása van, hogy Szeréna anno kilépett innen. Azt gondolja, hogy tiszteletteljes dolog egy ilyen felkérés, ha pedig tényleg rosszul van, akkor ez kicsit talán helyrehozza…
- Szóval akkor csak azért viszünk magunkkal egy sérült nőt, hátha a konferenciától majd jobban érzi magát? Éljenek a felelősségteljes döntések. – válaszolta Amanda, miközben megérkeztek a konyhájukba.
- Szakmailag megalapozottat mondott. - mosolyogott Regina és örömmel vette, hogy a pulton találtak egy bögre lefőzött kávét.
- Nem tudom, mi lehet Milán és Szeréna között és ez idegesít. Azt hiszem a nő nincs túl rajta. Folyton hívogatja és szívességeknek álcázott kérésekkel zsarolja. - folytatta Amanda.
- Honnan tudod?
- Milán mondta. Előfordult, hogy azért nem hívott fel, mert Szeréna nem engedte neki.
- Pedig pont nem az a pasi, akit bárki magához tudna láncolni. Vagy érvényesíteni tudná rajta az akaratát. Szeréna nagy hatással lehet rá, ha belemegy a játékba.
- Tudhat valamit, az biztos. Csak azt nem értem, velem minek jópofizik. A felépülésem alatt szinte minden nap beszéltünk. Be akart jönni a kórházba is. Egy percet sem volt velem, de valahogy mégsem voltam egyedül. - vallotta be Amanda miközben elfelezte a talált kincset.
- Gondolod, hogy ez is valami trükk? - pedzegette Regina.
- Hát, ha előbb nem is, Füreden egész biztosan megkapjuk a választ. – vágta rá savanyúan Amanda és felöntötte tejjel a kávéját.
- Van még kávé? – lépett be a konyhába Milán.
- Nincs. Nem főztünk. – nyilatkoztatta ki nemtörődömséget színlelve Amanda, és direkt nem nézett a férfira, aki megindult felé.
- Csinálsz nekem? - kacérkodott.
- Kizárt. Megyek dolgozni! - passzolt a lány.
- Amint visszajött a hangod, máris veszekszel. - próbálkozott Milán és Amanda szerencsétlenségére mosolyra húzta a száját.
- Hang nélkül is tudtam veszekedni.
- Feltűnt. – vigyorgott Milán. - Ha azt mondanám, nem én hívtam, elhinnéd? – kérlelte a férfi, majd pedig megkerülve a lányt az ablakhoz lépett és nekitámaszkodott a szegélynek. Regina ezalatt feltűnésmentesen kislisszolt a teremből.
- Szóval Jutas hívta.- harapott az ajkába a lány.
- Én pedig megpróbáltam lebeszélni erről az egészről.
- Melyiküket?
- Szerénát.
- Látom jól sikerült! – csattant fel Amanda és remélte, hogy a poharából kiáramló finom aroma elnyomja végre a tőle fél méterre álló férfi illatát.
- Örülök, hogy meggyógyultál. És hogy jössz Füredre.
- Ez roppant hízelgő. Villány után gondolom ez is nagy show lesz. - felelte gúnyosan a lány.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy Jutas és Regina már az odaúton legyilkolják egymást, te is ott leszel és ráadásul Szeréna lesz a sztárvendégünk.
- Ő csak az előadás estéjén marad. Brancsol kicsit a régi arcokkal, reggel pedig megy is. - vette azonnal védelmébe a múltját Milán.
- Elhiszed, hogy nem érdekel?
- Nem! – vigyorog Milán. – Egész idáig ellene küzdöttél.
- Nem Szeréna ellen harcoltam, hanem Roland mellett álltam ki. Mert szerintem ő sokkal hitelesebb lenne.
- Ja igen, ő a tökéletes szakember. - hangzott a gunyoros válasz.
- Tudod, hogy igazam van vele kapcsolatban.
- Tudom. - jelentette ki a férfi, és amekkora hatásvadász, még a szemeit is lesütötte hozzá.
- És azt is tudod, hogy Szeréna nem lesz jó. Mert le akartad beszélni arról, hogy igent mondjon Jutasnak.
- Tudom.
- Akkor mi pontosan ugyanazt akartuk. - tisztázta a lány.
- Te Rolandot akartad.
- Te pedig nem Szerénát. Vagyis csak támogatnod kellett volna, és megértetni Jutassal, hogy exfőnök ide vagy oda, nincs abban az állapotban, hogy előadjon bármit is. Elképesztő, hogy még akkor sem vagy képes mellém állni, amikor ugyanazért küzdünk. - támadta Amanda, Milán pedig összefonta maga előtt a karjait. Egy apró hatásszünet után így szólt a lányhoz:
- Frankó elmélet. Csak épp nem akartam, hogy jöjjön az a díszfasz.
- Az a díszfasz akkor is ott lesz, ha tart előadás, és akkor is, ha nem. Te magad mondtad. – rögtönzött Amanda, ugyanis fogalma sem volt arról, Roland tényleg jön-e.
- Akkor meg főleg nem értem, miért harcolsz még mindig érte. – felelte Milán, és lassan elindult a lány felé.
- Megszokhattad volna, hogy folyamatosan küzdök. Utálok feladni bármit is, és gyűlölöm, ha alulmaradok egy vitában. Legfőképpen veled szemben. - trillázta Amanda, és minden idegszálával arra koncentrált, hogy be tudja fejezni a mondatot. Ha ugyanis elcsuklott volna a hangja, azzal elúszott volna minden képzeletbeli fölénye.
- Irányításmániás vagy. - ízlelgette kiejtett szavakait Milán, Amanda pedig a konyhapultnak támaszkodva igyekezett megőrizni ez egyensúlyát, valamint fenntartani a köztük lévő, alig fél méter távolságot.
- Te pedig manipulatív. A saját szavaikat használod fel az emberek ellen.
- Ez nem igaz. - tagadta a vádat.
- Én harcban érem el, amit akarok. Ütöm az asztalt, amíg értelmét látom. Te viszont befolyásolsz és megvezetsz mindenkit. Az összes cselekedeted, vagy meg nem tett lépésed egy tökéletesen felépített manipuláció része. Ezért sem szóltál Jutasnak Szerénáról…
- Ez is egy harcnem. – mosolygott önelégülten, és további gyilkos centiméterekkel lépett közelebb a lányhoz. - Tényleg, hogy állsz a Spartacussal?
- Végignéztem.
- És?
- Mit gondolsz? Természetesen én is arra vágyom, hogy megdugjon egy gyönyörű gladiátor. – felelte a lehető legszebb mosollyal, amit csak a helyzet megkívánhatott. Milán egy lépéssel még közelebb ment, majd anélkül, hogy hozzért volna, kivette a lány kezéből a kávét és beleivott.
– Pénteken találkozunk! - vágta oda, majd azután, hogy kiitta az utolsó kortyot is, letette a csészét Amanda mellé a pultra.
- Hogy bírom ki addig? - érdeklődött viccesen Amanda és közben vadul néztek egymásra.
- Nézz még több Spartacust! – utasította Milán, majd megindult és ki is lépett a konyhából. A lány torkát ekkor egy felszabadult sóhaj hagyta el, eddig ugyanis igencsak összevissza vette az életben maradáshoz szükséges levegőt. Végül ő is elindult befelé, de mielőtt tényleg nekilátott volna a munkájának, lehuppant Regina asztalának szélére.
- Nem kellett volna lelépned.
- Miről maradtam le? - nézett fel a lány a laptopjából.
- Semmiről. A szemét megitta a kávém. És tuti készül valamire... Biztosan tudom. És nem bízom benne. Jól tudja, hogy Szeréna szét van esve, mégsem mondta Jutasnak...
- Talán mert nem akarta Rolandot. Aki jön amúgy?
- Elképzelhető. Azt mondta, hogy ha felkérjük, jön, de ha nem, akkor nem biztos, hogy két és fél napot Füreden malmozna, ha nem muszáj.
- És te mit akarsz?
- Szeretném, hogy jöjjön. Így, hogy Szeréna is ott lesz, főleg akarom.
- Nem lesz ebből oltári nagy botrány?
- Ó, dehogyisnem! - kacagott Amanda, majd a saját helye felé vette az irányt.
Vissza - 15. rész Tovább - 17/1. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
