Pár napig úgy tűnt, Milán tényleg érdeklődik. Hogy talán valóban aggódik. Hogy komolyan gondolja és segíteni szeretne. Hogy esetleg őt is kikapcsolja a szórakoztatás, és Amandához hasonlóan jól érzi magát ezekben a beszélgetésekben. Hogy most tényleg azért foglalkozik a lánnyal, mert ezt akarja tenni. Nála persze ezeket sosem lehetett tudni…
P é n t e k
A: Sorozatok? Ne viccelj, nekem nincs időm sorozatokra
M: De most két hétig otthon leszel. Akár többet is elkezdhetsz. Én most a Sherlockot nézem
A: Robi a Spartacust javasolta. Ja, és a The Walking Deadet. Én meg a Trónok harcára gondoltam, mert mindenki azt nézi. Gondolom akkor biztosan jó
M: Spartacusból most kezdem a 2. évadot
A: Azt mondták, hogy csak vér és szex. Hogy harcolnak, megsebesülnek, aztán dugnak és minden kezdődik elölről
M: Pontosan!
A: Jó, akkor megnézem az első évadot és utána a másodiktól együtt nézzük
M: Ok
A: De várj meg akkor!
M:Ok
V a s á r n a p
M: Még így is minden nap hajnalig tolod, hogy nem kell dolgozni?
A: Az a baj, hogy már hozzászoktam. Minden nap túlalszom magam, és akkor este feléledek. Te mit csinálsz?
M: Eddig edzettem, most majd olvasok
- Hatásszünet Amandánál, mivel megdöbben azon, hogy Milán könyvet vesz a kezébe -
A: Mit?
M: Könyvet
A: …
M: Életre ítélt gyilkosok. Te mit csinálsz?
A: Ülök a teraszon, és ameddig nem írtál, néztem a hullócsillagokat
M: Vannak egyáltalán csillagok?
A: Aha. Nálad nincsenek?
M: Nem néztem. Amúgy ha szezon van, akkor szerintem nem ér kívánni. Mert akkor az olyan, mint egy termesztett négylevelű lóheremező
- Hatásszünet Amandánál, mert egyszerűen megdöbbent -
A: De én szeretnék kívánni. Mert hiszek benne!
M: Ja, nem akarlak elkeseríteni
- Hatásszünet Milánnál, amiért kiderült, hogy nincs is Mikulás -
M: Holnap reggel egész biztosan Roland mellett ébredsz majd
A: Nem biztos, hogy mellette szeretnék
M: Akkor?
- Hatásszünet Amandánál, mert ez egy nagyon magas labda -
A: Azt még nem döntöttem el...
H é t f ő
A: Szia! Itt vagy?
M: Jaja
A: Szuper
M: Fáj a cucc?
A: Nagyon. Alig tudok beszélni
M: :D
A: Ez nem vicces, képzelheted mennyire szenvedek. Alig van olyan kaja, amit meg tudok enni…
M: Fagyi?
A: Próbáltam. Semmivel sem jobb, mint bármi más
M: Pedig azt mondják, hogy mandulaműtét után legalább bármennyi fagyit ehetsz.
A: Ez egy általános tévhit. Pont annyira nem tudod lenyelni a fagyit sem, mint a saját nyáladat. Gyulladt, sebes területre meg főleg nem jó a hideg...
M: Értem
A: Ennek ellenére mindenki fagyit hoz
M: Kik?
A: Dorka, Regina…
- Hatásszünet Milánnál és Amandánál -
A: Mit csinálsz otthon?
M: 11-ig fociztam. Most értem haza. Te?
A: Szex és New York-ot nézek
M: Mi lett a Spartacussal?
A: Túl véres. De amúgy tényleg sokat szexelnek benne
M: Nyugi, lesz időd végignézni
A: Tudom. Annyira furcsa, hogy pihenek. Nem is emlékszem, mikor pihentem utoljára. Nem szoktam pihenni. Alszom pár órát, de annyi
M: Lezuhanyzom. Pill
- Hatásszünet Milánnál, Amanda pedig némán ordítja, hogy ’kösz, hogy figyelsz rám’ –
M: Na?
A: Én itt vagyok, csak épp kínzó fájdalmakat élek át egy joghurttól...
M: Simán túléled
A: Nem vagyok biztos ebben…
- Hatásszünet és elviselhetetlen fájdalom Amandánál –
A: Nem megyek holnap vezetőire
M: Gondoltam
A: Mesélj majd!
M: Tuti nem lesz semmi különös
A: Látom nagyon készülsz rá
M: Kéne?
A: Hát, én mindig összeszedem előtte a dolgokat, hogy Jutas ne tudjon olyat kérdezni, amit nem tudok
M: Ja, én majd rögtönzök
A: Na, ezt mindjárt gondoltam. Küldd át Gábor új dizájnterveit!
M: Jó, majd
A: Miért nem most?
M: Mert nem vagyok gépnél
A: Akkor hol vagy?
M: A kádban
- Hatásszünet Amandánál. Mély lélegzet a és vele járó torokfájás. Milán elképzelése meztelenül. –
A: Azt mondtad zuhanyzol
M: Igen, de meggondoltam. Meg szeretek sötétben olvasni
A: Mit olvasol?
M: Híreket leginkább. Telóról mást nem szeretek
A: Akkor most meztelenül fekszel a kádban és csak a telefon fénye világít?
M: Ja
A: Szexi
M: Nem az
A: Ó, dehogynem
M: Sztem nem
A: Szeretsz sötétben feküdni? Legutóbb az irodában is így találtam rád
M: Ja, nem rossz
K e d d
A: Mi volt vezetőin?
M: Elfogadtuk a dizájntervet. Indul a szóróanyagok gyártása
A: És még?
M: Eddig figyeltem, mert a többihez nem kell pénz
- Hatásszünet Amandánál és a gondolat hogy ’ezen miért nem lepődöm meg?’ –
C s ü t ö r t ö k
M: Alszol már?
A: Nem. Terápiát nézek
M: Az mi?
A: Egy magyar sorozat. Minden nap egy rész van. Van egy terapeuta, a betegek pedig be vannak osztva, hogy melyik nap ki megy. Utcsó nap a doki is pszichológushoz megy
M: Lányos?
A: Nem lányos. Pszichés. Gondolkodós
M: Lehet megnézem
A: Nézd! Nem igazán vidám, de sok elgondolkodtató rész van benne. És minél több részt nézek, annál inkább arra jutok, hogy pszichológushoz kéne mennem
M: Miért?
A: Mert kimondat veled egy csomó olyan dolgot, amit úgyis tudsz, csak nem vallasz be magadnak. Ez a doki sem mondja meg a megoldást. Csak kérdéseket tesz fel.
- Hatásszünet, mert Amanda bevesz egy fájdalomcsillapítót, Milán meg valami mást csinál -
A: Azért is lenne jó, mert idegen, és mert nem ismer. Tök máshonnan közelít meg mindent, mint a barátaid, akiknek mondjuk az adott problémáról sokszor beszéltél már. És lenne azért pár dolog, amiről most is szívesen beszélnék egy pszichológussal…
M: Például?
A: Nem biztos, hogy le akarom írni ezeket...
- Hatásszünet Amandánál és minden kitörlése, amit korábban begépelt -
M: Már leírtad szerintem. Csak kitörölted
A: Nem töröltem ki. Csak ctrl c-ztem
M: Na akkor már v-zheted is
A: Miért érdekel? Úgysem tudsz segíteni
M: Csak érdekel. Bár valszeg tényleg nem tudok segíteni
- Hatásszünet Amandánál és annak mérlegelése, hogy vajon jó ötlet ennyire kiadnia magát és az érzéseit. Rossz döntés meghozása -
A: A legfontosabb kérdés, hogy azért nem vagyok képes kapcsolatot teremteni senkivel, mert nincs rá időm, vagy szándékosan azért nem hagyok időt rá, hogy később azt mondhassam, úgyse férne bele az életembe?
- Hatásszünet Milánnál, mert erre nyilván semmit sem lehet mondani –
M: Sztem erre simán tudod a választ. De menj el, ha úgy érzed. Most időd is lenne rá
A: Most nem tudok beszélni…
M: :D
A: Rád is rád férne amúgy
M: Minek?
A: Hogy beszélgethess valakivel
M: Veled beszélgetek
A: De valaki olyannal, akinek elhiszed, hogy nem vagy teljesen őrült
M: Szerinted az vagyok?
- Hatásszünet Amandánál és a kérdés, hogy ’és erre most mit mondjak'?
A: Egy csomó dolgot elfojtasz
M: Mit?
A: Azt nem tudom. De úgy érzem, egy csomó mindenről nem beszélsz... Valahogy nem éred utol saját magadat. És nem azért, mert kismillió feladatod van, hanem mert mindenben önmagadat hátráltatod. Ezért nem lehet számítani sem rád. Ezért nem vagy ott, ha megbeszélünk valamit…
M: Azért menjek dokihoz, mert nem mentem ki a Millenárisba?
A: Nem. Vagyis de. Azért mert kiszámíthatatlan vagy. Nem lehet elérni, nem lehet megbízni benned. És ami a legrosszabb, hogy nem lehet rajtad/neked segíteni. Képtelenség veled bármit is kezdeni
M: Értem
A: És szerinted van ebben valami igazság?
M: Hát, nem tudom miért van ez. Nem biztos, hogy van oka. Csak szimplán ilyen vagyok és kész
A: És szerinted milyen vagy?
- Hatásszünet Milánnál, mert nyilvánvalóan túl személyes a kérdés. Vagy mert bármi mást csinál párhuzamosan. -
A: Te akartad ezt a pszichológusjátékot, pedig biztos voltam benne, h nem jutunk majd megoldásra
M: Pató Pálos vagyok. És rájöttem, hogy semmit nem szeretek egyedül csinálni
A: Munkában? Vagy miben?
M: Aha… de nem úgy volt rólad beszélünk?
A: Bocsi, de ez ilyen. Most te vagy soron
M: Nem nézed az egyest?
A: Nem nézem. És miért nem beszélhetünk rólad?
M: Beszélhetünk. Mire vagy kíváncsi?
A: Hogy miért vagy olyan, amilyen. Hogy miért nem lehet kezdeni veled semmit
- Hatásszünet Amandánál, amíg kitalálja, meddig mehet el, és meddig hámozgathatja le egy éles késsel a Milánhagymáról a külső rétegeket anélkül, hogy egyikük súlyosan megsérülne. –
A: Azt érzem, hogy bármi történik, te állsz, és felteszed a kezedet, hogy jaj, velem ez csak úgy megesett és nem tehetek róla. Azért, mert ilyen vagyok és nem fogok megváltozni. Mindenki kezdjen ezzel azt amit akar...
M: Szerintem ez egyáltalán nem így van
A: Szerinted hogy van?
- Hatásszünet Milánnál, mert nyilvánvalóan túl személyes a kérdés. Vagy mert bármi mást csinál párhuzamosan. -
A: Mióta ismerlek, azt érzem, ’hogy tessék, itt vagyok, ez vagyok én. Fejlődni vagy változni nem fogok, mert minek. Lehet szeretni mindennel együtt, vagy lehet bármit csinálni, igazából mindegy.
- Továbbra is hatásszünet Milánnál, mert nyilvánvalóan túl személyes a kérdés. Vagy mert bármi mást csinál párhuzamosan. -
M: Jó hogy ezt mondod
A: Nem tudom, mennyire lehet igaz ez. Mert mi nem vagyunk barátok, vagy legalábbis eddig nem voltunk azok… és lehet, hogy azok számára, akik valóban az életed részei, máshogy jön ez le
M: Te csak melóban látsz
A: Igen tudom
M: De régen is ezt gondoltad? Vagy csak mióta többet beszélünk?
A: Úgy érted, mióta egyáltalán szóba állunk egymással?
M: Aha
A: Régen azt gondoltam, hogy te végtelenül erős vagy. És hogy bármi történik is, rólad minden lapereg. Hogy ha van is valami bajod, azt is elfojtod, és nem beszélsz róla, hogy erősnek tűnj.
Ez mostanában annyiban változott meg, hogy tudom, legbelül azért bántanak dolgok. De továbbra is azt érzem, hogy sok mindenen azért nem változtatsz, mert már nincs minek. És lehet, hogy ez ember-, vagy munkafüggő, de olyan, mintha direkt nem akarnál a kialakult szerepeidben fejlődni. Nem tudom, mennyire érthető ez így…
- Újabb hatásszünet Milánnál, mert nyilvánvalóan túl személyes a válasz. Vagy mert bármi mást csinál párhuzamosan. -
A: Látom semennyire…
M: Dede. Csak vicces a tévé
- Hatásszünet Amandánál, amíg keresi a távirányítót, hogy megnézze, mit néz Milán –
A: Az egyesen egy pasi beszélt a szántásról. Most meg énekelnek
M: Igen, igen. Nagyon tetszik. De mindjért vége
A: Hm, akkor lehet h figyelni is fogsz rám?
M: lehet
- Hatásszünet, amíg Amanda kifortyogja magát és elszámol tízig. Százig. -
A: Látod? Ez is egy fontos különbség köztünk
M: Mi?
A: Hogy amikor elkezdtél komolyabb dolgokról kérdezni, akkor én abbahagytam a sorozatnézést, kimásztam az ágyamból és átültem a fotelbe, hogy jobban figyelhessek rád és választ adjak a kérdéseidre. Ezalatt te egy öreg bácsit nézel, és még le is írod. Soha nem lehet elérni nálad, hogy kitüntess valakit a maximális figyelmeddel, vagy csak nekem nem sikerül?
- Hatásszünet Milánnál, mert most már csak azért is megvárja a műsor végét -
A: Igazából mindegy is. Reménytelen vagy…
M: Dehogy
A: Semmit sem lehet veled kezdeni, mert nem hagyod. És még ha ki is kéred valaki véleményét, akkor sem érdekel a válasza
M: De. Érdekel. Tényleg. Csak nagyon könnyen elterelődik a figyelmem. Épp ez a baj a munkában is. De örülök, hogy elmondtad, amit gondolsz. Mert általában nem figyelek oda arra, hogy mit gondolnak rólam az emberek
- Hatásszünet Amandánál, mert ez annyira, de annyira tipikusan Milán. Igen, ez ő. Ő, aki addig feszíti a húrt, amíg a másik kiakad és legszívesebben otthagyná az egészet. Majd pedig valahonnan előhúz még egy lapot, beilleszti a royal flashbe és ahogy mondani szokta, visszalapátolja a szart a lóba. -
A: Mindegy. Hagyjuk. Teljesen felesleges az egész, mert gondolom semmire nem emlékszel abból, amit idáig írtam neked. És amire igen, abból sem fogadsz meg semmit, mert minek…
M: Ez nem igaz. De a tetős este előtt nem valami sokat beszélgettünk
A: Tudom. És éppen ezért nem akarok hisztizni. De itt ülök veled hajnali négykor, betegen, és közben naivan azt gondolom, hogy tényleg érdekel a véleményem
M: Jól gondolod. Különben én sem ülnék itt négykor. Mondjuk azt nem tudom, miért aggódsz ennyire értem. Szeréna is mindig csak féltett és állandóan meg akart menteni
A: Jó, akkor majd én kevésbé aggódom és meghagyom ezt a kiváltságot az exednek...
- Hatásszünet Amandánál, mert Milán megint a legrosszabbat hozza ki belőle,
már szinte tajtékzik a dühtől -
M: Most te vagy az, aki nem figyel
A: Látod, milyen idegesítő, ha csak pótcselekvése vagy valakinek tévézés mellett?
M: De engem nem zavar, ha te mást is csinálsz
A: Engem viszont zavar. Mert én képes vagyok arra, hogy félretegyem, amit épp csinálok és veled beszéljek, mert azt gondolom, hogy igenis van értelme. De sajnos nem az első alkalom, hogy rájövök, teljesen feleslegesen strapálom magam miattad
M: Sorry. Hagyd abba akkor. Tényleg felesleges. Vagyis nincs értelme az egésznek
- Hatásszünet Amandánál, aki teljesen elborul. Olyannyira, hogy kivárja, míg Milán csetablaka inaktívvá válik. Majd amint ez megtörténik, beír egy olyan üzenetet, amit nyilvánvalóan már nem kellene elküldenie -
A: Biztos találtál magadnak valami frankó figyelemelterelőt, mindenesetre elmondom, hogy mit gondolok, aztán elmegyek aludni
Nem tudom, hogy neked pontosan mire van szükséged, de baromi idegesítő, hogy újra és újra dobsz nekem egy nyavalyás csontot, mintha számítana bármit is, hogy mit mondok, vagy gondolok. Mert ez nyilvánvalóan nincs így… Bocs, de nagyon hamar elfogy a türelmem, ha arról van szó, hogy könyörögjek a figyelmedért. Igazából bármilyen pasi figyelméért...
Nekünk nem muszáj ám jóban lennünk, meg lelkiznünk. Meg úgy csinálnunk, mintha érdekelne, hogy mi van a másikkal. Ha törődni akarsz velem, akkor jó, de a legtöbb alaklommal épp a nemtörödömségeden húzom fel magam. Aztán megsértődöm és hisztizem, ami persze nálad semmit sem ér… Mert nem is érted, hogy mi a fene bajom van. És tudod mit? Igazad volt a múltkor Villányban. Megint csak magamra lehetek dühös... Jó éjt!
Vissza - 13/2. rész Tovább - 15. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
