Ha a BT-s bulit követően Amanda gyalog indult volna dolgozni, egész biztosan nem ért volna be a kilenckor kezdődő konyhai válságstábra, amit Regina hívott össze. Ezért inkább úgy döntött, kocsival megy. Mivel viszonylag gyorsan beért, elégedetten tette le az autóját a mélygarázsban, mondván jó döntés volt, hogy nem villamossal jött. A lift leért a mínusz kettes parkolószintre, Amanda pedig belépve azonnal elkezdte vizslatni magát a felvonó tükrében. Az ujjakkal való fésülködést aztán egy ismerős hang zavarta meg…
A földszinthez közeledve ugyanis a lift lassítani kezdett, majd a szokásos kis csengettyűhang után kétfelé tárta ajtóit. Amanda látta a tükörből, hogy nem áll ott senki, így zavartalanul folytatta tovább felkunkorodó babahajainak lelapítgatását. A két szárny lomhán csukódni kezdett, de megállt, amikor egy kéz elkezdte a jobb oldalit visszafelé húzni. Amanda még mindig háttal állt, amikor valaki, és az isteni illata beléptek a liftbe. Öltönyben voltak.
- Jó reggelt! – köszönt hangosan Milán és annyi tisztesség nem volt benne, hogy legalább egy fikarcnyit zavarban érezze magát.
- Hello! – válaszolt Amanda, de nem fordult hátra, hogy üdvözölje. Inkább kiszedte a bal szeme sarkából az összegyűlt szemfestéket, az arcát ugyanis még a tegnapi partismink díszítette.
- Csak nem kocsival jöttél? – kíváncsiskodott Milán, Amanda pedig átkozta magát, hogy inkább mégis a nyavalyás villamost kellett volna választania, mert akkor most nem lennének itt.
- De. Sokszor jövök kocsival. Legutóbb például tegnap, amikor egyedül mentem a Millenárisba. – A válasz hallatán Milánnak mosoly húzódott az arcára, de nem kezdett bele őrült magyarázkodásba.
- Csak azt hittem, hajnali fél három óta még túlságosan részeg vagy ahhoz, hogy vezess.
- Nem voltam részeg tegnap. – nyilatkoztatta ki a lány ellentmondást nem tűrő hangon.
Milán száját mindössze egy „akkor jó” tartalmú válasz hagyta el, de ezt már Amanda nem hallotta a szokásos csengéstől. A liftajtók kinyíltak, Milán pedig balra fordult az irodáik felé. Amanda jobbra ment, mert azt gondolta, Regina már a konyhában van és ott vár rá. Amikor belépett a szobába, látta, hogy a kolléganője még nincs sehol. Így továbbra is magára volt utalva a gondolataival, mintha az elmúlt hat óra nem lett volna elég erre. Ezt a feszültséget pedig csak fokozta a felvonóban töltött másfél perc. Amanda nem kívánta újra felidézni, hogy mi történt az Enteriőrben. Nem akart azon kattogni, hogy Milán egyáltalán hogy kerülhetett oda. Sem a szorítása nyomát gyászolni a bal karján. Ekkor tudattalanul is Milán érintésének a helyéhez nyúlt és kinézett az ablakon.
Végszóra nyílt és csukódott az ajtó, Regina pedig bent volt a konyhában. Idegesen hajította le a táskáját az egyik székre és mérgében fújtatott.
- Szakítottunk. – kezdte.
- Nem is voltatok együtt. – kontrázott unottan Amanda.
- Hát épp ez az. Elegem lett abból, hogy úgy viselkedik, mintha ez az egész jelentene bármit is.
- Miért, nem jelent?
- Persze, hogy nem.
- Azt hittem. És valószínűleg Jutas is.
- Én nem vagyok hajlandó ilyen kötöttségek között élni. Nekem ez nem kell. Akarod tudni, hogy került Milán tegnap az Enteriőrbe?
- Égek a vágytól. – Amanda próbált nemtörődömnek tűnni, csakhogy ami kicsúszott a száján az éppen az igazság volt.
- Jutassal érkezett. Aki kiderítette, hogy hol vagyok és egyszerűen odajött. Beállított a buliba, majd rám írt, hogy a pultnál van. Azt gondoltam, hogy ha megtalálom, kinyírom. – Regina fortyogott a dühtől, idegességében pedig képtelen volt kezelni a kávéfőzőt.
- És magával hozta Milánt? – próbálkozott Amanda, majd pedig kivette a gép víztartályát a barátnője kezéből.
A kávé lomhán csordogált lefelé, és ameddig erre vártak, mindketten az elhangzott információkat ízlelgették. Amanda megtudta, hogy Milán tegnap este tíz körül került elő. A számtalan nem fogadott hívása közül egyedül Jutast hívta vissza, aki közölte vele, hogy ha nem takarodik le azonnal valami kocsmába, menten kirúgja őt. Így találkoztak és estek túl egy roppant felnőttes és férfias beszélgetésen, ami nagyjából arról szólt, hogy ki hugyozik távolabbra. Jutas nyilván tudatosította Milánban, hogy lesz szíves kisebb ívben pisilni, ha azt akarja, hogy a későbbiekben is megtűrje őt a játszótéren. A cicaharc végül ivásba torkollt, mert mint kiderült, Milánnak is volt valami nyűgje. Talán Szerénával volt gond, de ezt Regina már nem tudta pontosan megmondani.
- De honnan tudták, hogy az Enteriőrben vagyunk? – törte meg Amanda a fortyogó hang egyeduralmát.
- Foursquare, darling!
- Dorka?
- Janka. Tudod, ők így jeleznek egymásnak Áronnal. Nemspecifikus cellainformációk. Ez a bizalom kulcsa. Áron becsekkolt a kocsmába, ahol a meccset nézte, Janka pedig a buliba, amikor leértünk. Jutas meg nem hülye.
- És Milán?
- Ő sem az. Ha azt tudták, hogy Jankával vagyok, akkor azt is, hogy te is. Tudta, hogy ott vagy, ha ezt akarod hallani. – hadarta Regina és a fél bögre fekete kávét felöntötte tejjel. – És ti? Találkoztatok?
Amanda két kézzel szorította a langyos csészét és megint kinézett az utcára. Elmesélte Reginának, hogy miután szétváltak, Roland megcsókolta a kisteremben. Nyavalygott, hogy mennyire egyszerű is lett volna hazarángatnia magával azt a dögös pasit, akit korábban már azon a balatonfüredi konferencián kinézett magának, és akivel már azon az ominózus vacsorán is flörtöltek. Regina nem szólt semmit, csak hallgatta, ahogy Milán megragadta Amandát a tömegben, és ahogy utána nem mondtak egymásnak semmit, mert mind a kettő túl büszke és gyáva volt hozzá. Akkor sem szólalt meg, amikor a barátnője közölte, hogy véletlen szándékossággal smárolta le Rolandot a lépcső tetején, azt remélve, hogy Milán ettől majd szarul érzi magát. Elcseszett és közönséges ötlet volt, Amanda szerint pedig még csak nem is járt sikerrel.
- Legalább hazavitt? – kérdezte Regina.
- Haza. Vagyis ha arra vagy kíváncsi, hogy eltaxiztunk-e a lakásáig, akkor a válaszom igen.
- És aztán?
- Elküldtem. Közöltem vele, hogy ittas vagyok, fáradt és egyébként sem döntöttem még el, hogy ez valóban jó ötlet e. Megmondtam, hogy inkább tovább mennék a taxival, és hogy ne haragudjon rám. – elhallgatott, de Reginára hiába várt. Ő ugyanis nem szólt semmit, csak elbiccentette a fejét. – Ne nézz így rám! Tudod, hogy semmi értelme nem lett volna lefeküdnöm vele. – folytatta Amanda.
- Dehogynem. Pont jó lett volna addig, amíg megfejtitek egymást Milánnal.
- Nem szexelek dacból. – hárított Amanda, Regina pedig teátrálisan felkacagott.
- Igen? És mióta nem? – kérdezte és hátrafésülte a haját az arcából.
- Hagyjuk. Azért küldtem el, mert nem akartam lefeküdni vele. Mert nem vele akartam lefeküdni.
- Legutóbb Kátéra is ezt mondtad.
- Abból is éppen emiatt nem lett semmi.
- Vagyis azért ledugod a nyelved Roland torkán, hogy Milán biztos, ami biztos, ne kerülhessen a közeledbe, utána pedig dobod, mert hogy ő nem Milán?
- Pontosan. Te meg a főnökkel jársz. – Vigyorodott el Amanda, mert amikor Regina sarokba szorította, úgy érezte inkább elüti az egészet egy poénnal, minthogy valósággá váljon a kiejtett igazság.
- Szakítottunk. – Zárta rövidre Regina ezt a kis álvitát, szélesen mosolygott, majd pedig felkapta a táskáját, biccentve kilépett a konyhából és balra fordult az irodák felé.
Amanda még állt kint egy percig, mielőtt ő is leült volna a helyére és hivatalosan is elkezdődött volna egy teljesen átlagosnak ígérkező, csütörtöki munkanap. A lány végül senkitől sem zavartatva vetette bele magát a munkájába, és egy ideig tényleg sikerült is mindent kizárnia. A fejében egy időre kikapcsolt a Milán és húzásai című irónikus teleregény, helyébe pedig valódi, kreatív alkotómunka lépett. Záporoztak a jobbnál jobb ötletek, akkor szinte semmi sem tűnt megvalósíthatatlannak. Amanda még a mobilja értesítéseire sem kapta fel a fejét, mert úgy vélte, most semmi sem lehet olyan fontos, hogy ne várhasson pár percet. Vagy órát.
Legközelebb csak délben ment fel a Facebookra. Reggel már csekkolta, mi is történt a világgal tegnap óta, így most csak a két értesítésre koncentrált. Először Dorka levelét nyitotta meg, melyben a legjobb barátnője azt akarta tudni, hogy mégis hová tűnt éjjel. Amanda nagy vonalakban elhadarta, mi is történt előző este, majd pedig bocsánatot kért tőle, amiért otthagyta. Ezután igazolta csak vissza Roland felkérését.
Mivel már ismerősök voltak, alaposan átböngészhette a pasi adatlapját. A képeit, az adatait, a korábbi munkahelyeit. Ekkor szembesült azzal, hogy Roland már nem annak a kis cégnek dolgozik, akiket anno vendégül láttak azon a bizonyos rizses bulin. Pár hónapja ugyanis egy hatalmas, elektromos készülékeket gyártó multihoz igazolt. Ez még jobban felkeltette a lány érdeklődését.
Ezalatt Roland is gépnél volt, és ő is épp Amanda adatlapját csekkolta. Már amennyiben a férfiak is csinálnak ilyet. A lány rákattitott az Üzenet ikonra, mondván ír neki, de mire kitalálhatta volna, mivel is kezdjen, a Roland az alábbi sort küldte. "Ráérsz holnap este?"
Vissza - 9. rész Tovább - 11. rész
