Amanda frappáns válaszára többen is felkapták a fejüket. Legjobban persze Jutas lepődött meg azon, hogy kolléganője egyáltalán tudja, miről is van szó. Még belekérdezett pár részletbe, de végül elfogadta, hogy a helyszínmustrán kívül a feladat tulajdonképpen készen van. Pont annyira, amennyire a partner megjelenése egy Millenárison megrendezendő konferencián pár nappal korábban készen lehet.
- Jó, akkor Amanda és Milán holnapig csekkolják a helyszínt, hétvégén pedig valamennyien kimegyünk, de ezt addig még megbeszéljük. Köszönöm mindenkinek - zárta rövidre a megbeszélést Jutas, Amanda azonban intett neki, hogy várjon még. A főnök felállt, a lány pedig elé ugrott és még egy kicsit félre is vonta.
- Egyedül is el tudom intézni, eddig is én tárgyaltam velük. Nem kell kíséret - erősködött, mire Jutasnak felszaladt a szemöldöke.
- Milán viszi a pénzt, te meg azt mondod nekik, amit hallani akarnak. Ez ilyen egyszerű.
- De ők az én ügyfeleim - sziszegte Amanda tovább feszítve a húrt, Jutas azonban egy sóhajtásba mártott nem, ők a mi ügyfeleink mondattal részéről lezártnak tekintette a vitát. Amanda lehajtotta a fejét és tudomásul vette, hogy akármennyire is szeretné, egy tízfős cégben aligha mondhat valaha is kizárólag magáénak egy projektet, vagy éppen egy ügyfelet. Ezzel együtt pedig szinte soha nem kerülheti el Milánt.
- Elmegyek velük - harsogta Regina, de közben fel sem nézett a laptopjából. Ő volt nagyjából az egyetlen, akinek tényleg nem kellett tartania Jutastól. Így könnyen lehetett vele tiszteletlen és erőszakos egyszerre. Jutas talán ezért is imádta. Hogy köztük éppen hogy állt a helyzet, arról mindenki éppúgy hallgatott, mint a Milán és Amanda közti magasfeszültségről. A főnök persze nem léphetett ki a szerepéből így látszólag kifakadt, hogy miért is menne ki három embere tárgyalni valamiről, amit egyébként már mindkét fél pontosan tud.
- Mosolyogni kell egy kicsit, kifizetni a megjelenést és kész. Menni fog, nem? - tette fel a kérdést gúnyosan, teátrálisan szét is tárta hozzá a kezeit, majd pedig kiviharozott a tárgyalóból.
Amanda persze puffogott magában egy sort, amíg összeszedegette a cuccait. Milán ugyanis megint kupit csinált nála. Szokása volt, hogy a meetingek alatt átnyúlkál Amanda dolgaiért. Kivesz egy papírzsebkendőt, rágót kér, piszkálgatja a lány laptopját, vagy éppen a határidőnaplóját. Sokszor olyan volt, mint egy kisgyerek. Egy gyermek, aki figyelmet igényel, aki szeretné, ha foglalkoznának vele. De amint valaki kitünteti a figyelmével, nem tud vele mit kezdeni. Nem tudja lereagálni, nem képes értelmezni és a végén zavarában ismét csak rossz fát tesz a tűzre. És akkor minden kezdődik elölről. Ma mondjuk csak egy golyóstollat szerelt szét, egy post-it tömböt zúzott össze és megpróbálta kioldani az Amanda mobilját védő és óvó karakterkombinációt. Egészen addig, amíg ki nem csavarták a kezéből.
Az persze borítékolható volt, hogy Jutas nem engedett ki három embert. Az ugyanis nem lett volna elég hatékony. Jutas Péternek ugyanis ez volt a harmadik neve. Hatékonyság, eredményesség és fegyelem jellemezte minden mozdulatát. Nem csoda, hogy görcsösen igyekezett mindent összefogni és tökéletesen csinálni, Szeréna hirtelen távozásával ugyanis egyik napról a másikra lett vezető. Ha Amanda és Milán saját kis egobirodalma megért egy misét, akkor bizony Jutasé is. Hiszen mint mindenki, ő is igen nehéz terheket cipelt. Amanda nem ismerte túl jól, de tudta, hogy ő már a cégalapításnál itt volt, még jóval Szeréna előtt. Jutas azonban világ életében második volt. Több embert is maga elé engedett, amikor azt sakkozták, ki is vezesse a céget. Valamiért mindig önként vállalta a helyettes szerepét és másokat segített előre. Nem mintha ő nem tudta volna ugyanazt, vagy nem lett volna képes ugyanarra, mint a főnökei. Talán csak nem merte vállalni a felelősséget, de ahhoz viszont túlságosan lojális volt, hogy elengedje az egészet. Mindenesetre most, hogy neki kellett vinnie mindent, látszott rajta, hogy épp az az álma igyekszik testet ölteni, amitől a korábbi években a legeslegjobban félt. Mintha saját magát fojtogatta volna.
Amanda, miután rendet rakott, összecsapta a laptopját és elindult kifelé. Milán helyére pillantott, de természetesen ő már réges-régen nem volt bent. Halkan megköszönte Reginának, hogy legalább megpróbálta megmenteni a helyzetet, majd kilépett a teremből.
Így éltek és dolgoztak ők együtt, és valahol itt ért össze mindig Milán és Amanda munkája is. Azon a ponton, amikor már a PR-hoz pénz kell. Amikor már nem csak kitalálni, létrehozni és egyeztetni kell, hanem fizetni is egy projekt termékeiért. Jutas persze nem csak ezért akarta, hogy ők ketten együtt menjenek. Némi pénzt egy borítékban elvinni, vagy egy elektronikus átutalást kezdeményezni talán még Amanda is tudott volna. Milán a maga módján remek üzletember volt és ezt Jutas pontosan tudta. Haverkodós, behízelgős, magabiztos. Ismerte az összes kiskaput, a legjobb trükköket, és természetesen mindenkibe belelátott. Tárgyaláskor általában nála volt az összes jó lap, amit nem is félt kijátszani. Vagy legalábbis képes volt ezt minden partnerrel elhitetni. Emiatt többször is necces, vagy épp kínos helyzetbe került, de amekkora mázlija volt, mindig megúszta valahogy. Kimagyarázta, kihízelegte, kimanipulálta magának az igazát. Ő maga úgy fogalmazott, hogy visszalapátolta a szart a lóba. Vagyis ha nem lett volna elképesztően szétszórt, szórakozott, nemtörődöm és megbízhatatlan, zseniális gazdasági szakember válhatott volna belőle. Így azonban megragadt a középszerűek szintjén, de emiatt persze sosem zavartatta magát. Önkritika? Ugyan már!
Amanda Facebookon kapott pontja persze továbbra is ott lebegett a feje felett, és hogy még nehezebb legyen, kapott hozzá némi közös munkát is a feladóval. Átkozta Jutast, amiért együtt küldi ki őket és azért is, hogy nem engedte, hogy Regina velük tartson. Miután megbeszélte a partnerrel, hogy mikor mennek a helyszínre, elküldte Milánnak is az időpontot. Szerda délután két órára esett a választás, a férfi azonban nem igazolta vissza, hogy tudomásul vette, holnap jelenése van. Mivel nem egyszer fordult már elő, hogy Milán jóval a megbeszélt időpont után érkezett, vagy éppen el sem ment egy ilyen találkozóra, Amanda jogosan kezdett aggódni miatta. Nagyfiú, majd megoldja - gondolta, és egy időre ráhagyta a dolgot, elengedte a problémát. Késő délutánra azonban sikerült ismét csak ráparáznia, mert belegondolt, milyen rettenetesen kínos lesz, ha Milán és a pénz nem jelenik meg másnap kettőkor. Így amíg az esti mozi előtt Dorka, a legjobb barátnője a mosdóban volt, Amanda újabb üzenetet küldött Milánnak, miszerint holnap kettő Millenáris. A film után Amanda még hazadobta a barátnőjét, majd miközben parkolóhelyet keresett a lakása előtt, hallotta, ahogy a táskájában életre kelt a telefonja. A liftben elolvasta kedvenc kollégájának üzenetét, aki közölte, hogy valószínűleg nem ér oda, mivel fél kettőkor végez az edzőteremben. A következő pillanatban a lány a konyhájában állt és a telefonjába üvöltött.
- Vegyél fel fél kettőkor a terem előtt, ennyi – utasította Milán, Amanda azonban ezt határozottan kikérte magának.
– Ugye nem képzeled, hogy odaszállítalak? Ezzel egyetemben pedig veled együtt kések el? Jó lenne, ha legalább úgy tűnne, egyikünknek fontos az ügyfél – vágott vissza, de persze várható volt, hogy mint oly sokszor, most is alul marad majd a vitában.
- Ne hisztériázz! Fél óra alatt simán odaérünk. Ha villamosra ültetsz, legalább 20 percet fogok késni.
Miután Milánnak sikerült az egész helyzetet úgy átfordítania, hogy az ő esetleges késése is Amanda hibája, időben való odaérése pedig Amanda felelőssége legyen, a lány végül belement abba, hogy igen, felveszi őt a sporközpont előtt. Milánnak a végén még arra is maradt ideje, hogy odalökje Amandának, hogy el ne felejtse elhozni a kabátját, ami még a villányi hétvégét követően maradt nála. 
Vissza - 5. rész Tovább - 7. rész
