Elég ideje dolgoztak már együtt ahhoz, hogy Amandának ne legyenek vérmes reményei. Az eltelt hónapok és a Milán által produkált furcsábbnál furcsább esetek kiépítettek a lányban egyfajta védekező mechanizmust. Ez volt a nem 'veszek tudomást róla, mert nem érdemes' elv. Ez a rendszer persze azonnal bekrepált, amint a srác valami kedveset írt, esetleg mondott, ha mosolygott, vagy éppen tíz centiméternél közelebb lépett. De amikor épp működött, akkor általában jó szolgálatot tett. Természetesen szerda délután fél kettőkor is szükség volt rá...
Ahogy azt az előzmények sejtetni engedték, Milán nem volt kint félkor a sportközpont előtt. Nem vette fel a telefonját és nem volt az aulában sem, ahová Amanda berohant, hogy megkeresse. Mivel parkolóórás helyen állt, fél perc alatt végigpásztázta a recepció környékét, majd otthagyta az egészet. Három nem fogadott hívást követően és tíz perccel a megbeszélt időpont után a kocsijában ülve Jutast tárcsázta.
- Küldd ki Reginát a pénzzel, Milán eltűnt - zihálta.
- Hogyhogy eltűnt? - felelte a főnök, aki egy kicsit sem tűnt meglepettnek.
- Csak a szokásos. Úgy volt, hogy felveszem, de nem jött el és nem érem utol. Kettőre megyek a Millenárisba.
- Mennyi kell? - sóhajtott Jutas.
- Kb. kétszáz, de nem tudom pontosan.
- Jankát küldöm, mert Regina nincs bent. Azóta nem láttam, hogy reggel kilépett a zuhanyzómból.
- Jó - vágta rá Amanda és ezzel bontotta is a hívást.
Már csak az hiányzott volna, ha Jutas belemegy a részletekbe. Janka taxival jött, Amanda pedig alig talált parkolóhelyet, így majdnem negyed órát késtek. Idegesen rohantak be az épületbe, ahol a partnercég logójával ellátott stand teljesen üres volt. Kartondobozok, összetekert molinók és lufik hevertek mindenfelé, de senki sem volt ott. A többi állomásnál már nagyban folyt a munka. Nyakkendős pasik és csinos hoszteszlányok sürögtek a boxaikban és építgették össze magukat. Csak az ő partnereik nem voltak sehol.
A két lány visszament a parkba és leült egy padra. Amanda üzent a cégnek, hogy már itt vannak és várják őket, Janka pedig tudni akarta, hogy miért is kell az ebédszünetét kényszerből itt töltenie.
- Mi a franc van Milánnal?
- Nem tudom. Elveszett az edzőteremben. Hívtam, és nem vett fel. Csak a szokásos - felelte Amanda, aki látszólag egészen jól kezelte a helyzetet.
- Mit edz? - kíváncsiskodott Janka.
- Valami küzdősport. Verekszik. Mi mást csinálna?
- Lehet, hogy megsérült.
- Aligha. Szerintem simán csak elfelejtette. Vagy direkt nem jött, hogy engem bosszantson - tippelt Amanda.
- Miért akarna szándékosan idegesíteni?
- Mert tegnap éjszaka is üvöltöztem vele a telefonban, és mert egy ideje nem válaszolok az üzeneteire. Nem tudom, Villány óta semmi nem a régi.
- Miért, mi történt Villányban? - tette fel a kérdést Janka, Amanda pedig elgondolkodott azon, hogy pontosan mennyi információt is kellene megosztania a kolléganőjével arról a bizonyos estéről.
Már épp bele is kezdett volna, amikor egy mély férfihang törte meg a hirtelen beállt csendet.
- Jó napot Amanda, elnézésüket kérem a késésért - hadarta a nagyon magas pasi, akinek a szemükbe sütő napfénytől a lányok semmit sem láttak az arcából.
- Üdvözlöm - jött a válasz és Amanda kinyújtotta a kezét a szemüveges férfi felé. A határozott kézfogást egy gyors bemutatkozás követte.
- Bemutatom a kolléganőmet, Pintér Jankát. Az úr pedig Somlai Richárd a BT-től.
- Hello - köszönt Janka, és feltűnésmentesen mindkét lány végigmérte az ügyfelet.
- A többiek már bent vannak. Csatlakozzunk hozzájuk, hogy megbeszélhessük a részleteket!
Így lépdeltek be ők hárman az épületbe. A BT standjánál Somlai további két öltönyös úriembernek mutatta be őket. Sűrű elnézést kérések közepette az egyik elmondta, hogy ma este lesz egy céges bulijuk is, és annak az előkészületei miatt csúsztak meg egy kicsit időben. Körülbelül negyed óra alatt sikerült mindent megbeszélni, rendezni a pénzügyeket és pontosítani a hétvége részleteit. Amandáék már épp kiléptek az ajtón, amikor az egyik BT-s még utánuk szólt.
- Amiért megvárattuk a hölgyeket, szeretnénk, ha eljönnének az esti rendezvényünkre. Az Enteriőrben lesz, kilenckor kezdünk. Biztos, ami biztos, e-mailben küldünk meghívót.
A két lány hátranézett és egy-egy mosollyal nyugtázták a meghívást. A parkban néma csendben sétáltak egymás mellett, majd beszálltak Amanda autójába.
- Elmegyünk? - tette fel a kérdést Janka, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy rábeszélje kolléganőjét erre a bulira.
- Nem tudom. Először érjünk vissza és tudjuk le ezt a mai napot. Hátha azóta Milán is előkerült.
- Tényleg, nem is fejezted be, hogy mi történt köztetek Villányban.
Amanda az ajkába harapott, majd végül egy semmi különössel igyekezett terelni a témát.
- Kicsit félreértettük egymást. Mind a medencében, mind pedig a zuhanyzóban. Azóta nem beszéltünk érdemben és egyelőre áll a kés a levegőben - mesélte Amanda és áldotta Jankát, amiért nem kérdezett többet a témáról.
Az irodába visszaérve beszámoltak Jutasnak a találkozóról, aki örömmel nyugtázta, hogy Milán eltűnése nem volt különösebb hatással az üzletre. Fél másodpercig mintha egy elismerő mosoly is végigszaladt volna az arcán, de lehet, hogy csak Amanda képzelődött. Mire a lányok újra gépközelbe kerültek, már ott pihent a postafiókjaikban az esti buli meghívója. A névjegykártyacseréket követően persze nem volt meglepő, hogy mindketten kaptak. Janka azonnal továbbította a levelet a pasijának, Áronnak, valamint Amandának és Reginának is. Az e-mailbe csak annyit írt, hogy 'találkozó kilenckor nálam'. Amanda végigolvasta a színes, szagos levelet és úgy döntött, átdobja a legjobb barátnőjének. Ha Dorka akar menni, akkor talán ő is hajlandó lesz összekanalazni magát és lenézni az Enteriőrbe.
Nem mintha számított volna, de Milán aznap már nem került elő. Senki sem látta az irodában, nem hívta vissza Amandát és ami a legmeglepőbb, hogy nem küldött semmiféle meakulpázós üzenetet, vagy valamilyen magyarázatot az eltűnésére. Amanda egy hangyányit bánta, hogy nem találkoztak, és egy kicsit aggódni is kezedett érte. Ekkor azonban eszébe jutott a saját önvédelmi stratégiája, miszerint csak egy mazochista szerethet egy akkora egoistát, mint Milán, ezért jobb, ha inkább nem is foglalkozik vele. Egyszerűen nem érdemes!
Miközben ezt mantrázta, megszólalt a telefonja. Dorka volt az, aki az esti bulival kapcsolatban hívta. Körülbelül nyegyven percet beszéltek, végül pedig Amanda lediktálta Janka címét és letette. Pár órával később aztán mind ott voltak a második kerületi lakásban...
